Turisztikai övezetet hozna létre a Szentegyházi Gyermekfilharmónia Alapítvány azon a 14,5 hektáros területen, amelyet a Prima Primissima-díjjal járó pénzjutalomból vásároltak. A területtel nagy távlati terveik vannak, de aktuálisan súlyos kérdésre kell választ találni: ha Haáz Sándor jövő évben távozik a Gyermekfilharmónia éléről, kerül-e méltó örököse, aki folytatja negyvenhárom év munkáját?
Hosszú távon jövedelmező célkitűzésre fordította a Szentegyházi Gyermekfilharmónia azt a pénzjutalmat, amely a múlt évi Prima Primissima Alapítvány Közönségdíjával járt: tizennégy hektár részben erdős területet vásároltak, hogy azt turisztikai célra felhasználva jövedelmet szerezhessenek az alapítványnak. A 28 millió forintos – mintegy 366 ezer lejes – pénzjutalom nagyobb részéből a Madarasi-Hargita felé vezető út közelében vásároltak meg többparcellányi legelős és erdős területet, amire hegyikerékpár-pályákat, tavat, erdei labirintust, sátorozóhelyet, tanösvényeket és erdei iskolát is elképzelt Haáz Sándor, a Gyermekfilharmónia alapítója és vezetője.
Két év, míg „alakot ölt”
A díjat igyekeztek úgy hasznossá tenni, hogy olyasmibe fektessék, ami a Gyermekfilharmóniának vitathatatlanul jó, tehát olyan lehetőségeket nyit meg, ami által a zenében elhivatott gyermekeket ösztöndíjakkal támogatni tudják – vázolta megkeresésünkkor Haáz Sándor, a Gyermekfilharmónia vezetője, akinek élete egybeforrott a mára világhírű intézménnyel. Mint a karmester közölte, az első két évben az a céljuk, hogy bekerítsék a területet, majd legeltetéssel megtisztítsák azt. Haáz szerint a hosszú távú cél pedig az lenne, hogy a területen egy sokoldalú turisztikai övezetet hozzanak létre, amit vagy az önkormányzatnak bérbe adva, vagy azzal partnerségben tudnak majd működtetni.
– Egyelőre a kert nyomvonalát tisztítjuk. Részben bozótos, sarjerdős néhai legelőről van szó, amit nem tudunk csak közmunkával kitakarítani, így szakembereket is be kell vonnunk. Ehhez és a terveink megvalósításához még nincsenek meg az anyagi források
– mutatott rá Haáz.
A Szentegyházi Gyermekfilharmónia koncertje a szentegyházi Gábor Áron Művelődési Házban a XX. Őszi Hadjárat alkalmával 2025. október 3-án. Új kotta kerül elő.
Leteszi a lantot az alapító
De más nagy kérdés is áll a Szentegyházi Gyermekfilharmónia jövője előtt, ugyanis következő év júniusától Haáz Sándor nyugdíjba vonul, és ezzel a Filharmónia vezetését is arra hagyná, aki sikeresen vizsgázik a megüresedett zenetanári pozícióra. A karmester szerint az alapítvány jövőbeni működése nem kérdés, ám az, hogy kerül-e egy olyan lelkiismeretes és munkájában önzetlen pedagógus, aki vállára – és szívére – veszi a Filharmóniát, már kérdéseket vet fel.
– Jelenleg nem látom Székelyföldön azt, hogy lenne olyan mértékű áldozathozatal egy pedagógus részéről, hogy önszántából vállalna egy ilyen méretű feladatot. A Fili fenntartása nagy feladat. Az iskolák kellene felismerjék a szükségességét, mert a gyermekek érzelmi nevelése tekintetében a legfontosabb tantárgy a zene. Ahhoz, hogy tovább lehessen éltetni a kórus és zenekar közösségét, oda kell tenni valakit, ahogy az indulásomkor engem is odatettek
– emlékezett vissza Haáz Sándor arra, hogy a Gyermekfilharmónia és a szentegyházasfalvi rezesbanda is úgy alakult, hogy Kádár Levente, a Mártonffi János iskola hajdani igazgatója „az asztalra csapott” és Haáz feladatául határozta meg a zenekar utánpótlás-nevelését. A Filharmónia további működéséhez hasonló határozottság kellene: egy igazgató vagy a helyi vezetés rá kell bízza az utódra a feladatot. Az alapítvány és a meglévő vagyon kezelésére egyszerűbb lesz utódot találni – véli a karmester.
A Gyermekfili él és élni akar
A nyugdíj előtt álló karmester szerint a Filharmóniát tanárként lehet igazán működtetni, hiszen szünetben és órákon a diákokkal beszélve derül ki, hogy a gyermekek közül többen akarnak zenélni, és motiválni is könnyebb őket.
– A törvény azt mondja, hogy nyugdíjba kell mennem. Van bennem akarat, kitartás és kíváncsiság, de nem látom azt, hogyan tudnám külsősként összefogni a feladatot úgy, hogy nincs napló a kezemben, és nem vagyok nap mint nap köztük – vélekedett a tanár-karmester, hozzátéve, hogy mindezek mellett segítőkész marad – ha utódja is úgy látja, hogy szükség van a munkájára. A karmester továbbá kiemelte, ha utódjának már csak az ének- és kórusórákat sikerül olyan intenzitással csinálni, ahogy eddig ő igyekezett, akkor van esély rá, hogy a Filharmónia története folytatódjon. Hogy a gyermekek kórusórákon vehetnek részt, az főként az iskola vezetésének köszönhető, mivel teret és időt engedtek a zenei fejlődésnek
– húzta alá.
– Szenzációs élmény látni, hogy a fiatalok megdolgoznak a sikereikért mind a zenében, mind az élet más területein. A közmunkán tapasztalom, hogy ha én megyek elöl és tisztítom a területet, dolgoznak ők is mögöttem, de mihelyt megpihenek, megállnak ők is. Nem elég az a jelszó, hogy: „Előre, fiúk!”, hanem: „Utánam, fiúk!”. A jelenlét erősebb az utasításoknál. Ma elmondhatjuk, hogy nincs olyan osztály, ahol a diákok közül sokak szülei nem zenéltek volna a Filiben. Településünk tele van hangszerekkel, a zene, éneklés iránti igény szerencsére érződik a szülőkben és gyermekeikben egyaránt
– mondta beszélgetésünk végén Haáz Sándor.
Forrás: Hargita Népe
