Ez egy nagyon szubjektív nekrológ! De akár lehetne még szubjektívabb is!
Szívemre tett kézzel állíthatom, hogy Misi - akit jobbára csak így (kivéve Haáz Sanyit, aki Michelként) szólítottunk - e világról történt, engedélyünk nélküli, váratlan távozásával emberileg és az általam nagyra becsült műveltségét és építészi tudását tekintve is nagy veszteség ért bennünket!
Természetesen, most elsősorban a szentegyházi érdemeit, például a Múzeum Szálló (és a népi hagyományokat, relikviákat bemutató "padlásmúzeum") kialakítását hozom szóba, de Misi egy igazodási pont volt! Bár egyre ritkábban hallatta a hangját az alapítványi gyűléseken, de minden megszólalásának magva volt, azokon el kellett gondolkodni, azokat meg kellett szívlelni, érvényesíteni.
Az Alapítvány kuratóriuma 2016-ban, felül jobbról negyedik Makhult Mihály
Jobbára a Filin kívüli tevékenységét is ismerjük. Építészi munkája során Kós Károly volt a mintaképe. Ez vissza is köszön megvalósult alkotásaiban. Fáradhatatlanul szervezte az építész-szakmai, ugyanakkor hazafias, ismeretbővítő csoportos és szűkebb körű, baráti utazásokat, túrákat Erdélybe.
Számtalan ilyen, személyes élményről tudnék beszámolni, de ez most nem az élménybeszámolók helye, ideje. Most csak némán, összeszorult szívvel állunk és gondolunk Rá szeretettel! Emlékét szívünkben őrizzük!
Kállay Zsolt kuratóriumi elnök és az Alapítvány teljes vezetősége
