A fehéregyházi csata 173. és a turulmadaras emlékmű avatásának 125. évfordulója alkalmából, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, valamint az RMDSZ helyi és segesvári szervezete Petőfi-ünnepélyt szervezett július 31-én, amelynek záró akkordja és fénypontja a Szentegyházi Gyermekfilharmónia hangversenye volt.

1849. július 31-én a segesvári csatában esett el Petőfi Sándor, a magyar költészet legkiemelkedőbb és legismertebb alakja. Valószínűleg egy hevenyészett tömegsírba temették akár több száz honvéddel együtt. A szentegyházi filisek felemelő hangversennyel emlékeztek Fehéregyházán a nagy költőre, a honvédekre és Bem apóra.

Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. január 1. (keresztelés) - Fehéregyháza, 1849. július 31.) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították

Bem 6000 fős serege 1849. július 31-én találkozott a 12 000-es orosz haddal a Fehéregyháza és Segesvár közti völgyben, és itt zajlott a csata, amely az egész napon át tartó küzdelem után a magyarok vereségével végződött. A csata kezdetén Petőfi Bem körül volt, ló és fegyver nélkül; a vezér délután egykor utasította, hogy hagyja el a csatateret.

"A segesvári csatában az oroszok ellen nem vettem részt. A zsibói fegyverletétel után azonban találkoztam a Mezőségen olyan honvédekkel, akik azon csatában részt vettek. Hosszasan beszélgettünk az elmúlt csaták eseményeiről, s a többek közt Petőfiről is. Az egyik honvédhuszár, állítása szerint látta Petőfi Sándort a segesvári csata folyama alatt, s midőn Bem Szkarjatyin orosz vezérőrnagyot egy háromfontos golyóval lelőtte, s az oroszok rárohantak az egész magyar táborra, Petőfi e szavakat mondta: "Potomság az egész."

E pár szó bevésődött emlékembe, már azért is, mert - őszintén megvallva - a potomság szó jelentőségét akkor nem értettem, annak értelméről felvilágosítást kértem; ezen szót nem igen használják Erdélyben. Azon kérdéseimre, hogy Petőfi Sándor miképp és hol, melyik ponton esett el, nem tudott még csak egy szó felvilágosítást sem adni, miután a nagyszámú orosz hadsereg rohama alkalmával nagy zűrzavar támadt a magyar hadseregben, mely rendetlenül meg is hátrált.

A felbőszült oroszok nem kegyelmeztek senkinek. Különös játéka a sorsnak. Bemnek ugyanazon ágyúlövése, mely a Szkarjatyin életét kioltá: maga után vonta a Petőfi halálát is. Ha ez esemény nem történik, azon csata végződhetett volna ugyan veszteséggel és meghátrálással, de Petőfi Sándornak életben maradásával."

(Imreh Sándor: Visszaemlékezés az 1848/49. évi szabadságharcra Erdély Tündérországban)