Horváth Ferenc (1943-2015)
Nehéz elhinnem, hogy ezután, a kuratóriumi gyűléseken nem Feri ül majd Emeséék kényelmes bőrfoteljában. Ilyen fotel csak egy volt a lakásban, mint ahogy Horváth Feriből is csak egy volt, megismételhetetlen, pótolhatatlan. A közszeretet és tisztelet mindig fenntartotta számára a "trónust"! Ez a világ legtermészetesebb dolga volt, ez Neki járt! Kiérdemelte!
Bár papírforma szerint nem volt az alapítvány kuratóriumának tagja, de mint a kuratóriumi ülések/gyűlések rendszeres résztvevője, tevékenyen részt vett a munkában.
Feri egy igazodási pont volt! A harsányság nem volt a sajátja, beszédesen tudott hallgatni, csak a legszükségesebb pillanatban szólalt meg és bölcsességével volt mikor a szóban forgó téma más aspektusban történő átgondolására késztette a beszélgetés (pl. a kuratóriumi ülés) résztvevőit, máskor határozottan rámutatott a probléma megoldásához vezető reális útra!
Ferivel mi - csupán pár hónap "számlámra írható" különbséggel - azonos korúak voltunk.
Talán ezért is, mint kortársat különösen szerettem és szívesen beszélgettem vele a legkülönbözőbb dolgokról, Sopronról, történelemről, sportról, fotózásról, kártyákról. (Vittem is nem egyszer a gyűjteményéhez családi hagyatékokból rám maradt különféle régi kártyákat.)
Feri egy jó kedélyű, minden korosztály által szeretett és tisztelt úriember volt.
Mindannyiunknak nehéz elhinni, hogy többet nem találkozunk Vele, se Budapesten, se Szentegyházán!
Kállay Zsolt