Nyugati végeken
A Fili egyharmada Pesten (rokonoknál), kétharmada pedig Dabason ébredt (fogadó családoknál). A pestiseknek egyszerű volt a sorsuk, ők 11-re gyülekeztek az Ecseri-úti megállóban és ez egy híjával meg is történt.
SB lemaradását figyelmetlensége okozta, autóval hozták utánunk. A dabasiak fél 10-re KZS Szakmunkásképző Iskola vendégei voltak, tanárok és diákok nagyon készültek a fogadásunkra, mindenkinek pizzát sütöttek a szakácsképzős diákok, a 10. osztályosok remek előadást mutattak be az egyik teremben. Címe a "Kék madár", karácsonyi jellegű történet, több mint 10 előadó szerepelt, a terem lépcsőzetes ülőhelyein tapsolt a Fili. Közös énekre is sor került, aztán gyors búcsú és futás a buszra. Mosonmagyaróvárig a pesti buszon vicc verseny volt, a győztes vicc:
- Ottó, etté'?
- Nem, Ottó két t!
Mosonmagyaróváron borsóleves, szalmapityóka, bundás-hús és sok vidám fiatal pincér. A nagyoknak meglepi: fél üveg sör fejenként, mert a tegnap a Bazilikában rekord sebességgel pódiumot építettek a szentélyben. Koncertünk a művelődési házban, a közönség lelkes, java része vendégfogadónk. A mellékteremben kivetítőn követték pörgős előadásunkat azok, akik nem fértek be. A koncert 9.31, ezúttal Andráska hibátlan, Kinga hátborzongató, Emőke derűs, Réka pedig kristálytiszta. A tapsvihar után kettesével viszik a gyerekeket, a maradék pedig halászi panziókba kerül. Kár, hogy reggel nyolckor el kell hagyjuk Mosonmagyaróvárt.
.... Köszönjük, Pausits Pista!