Ambrus András erdélyi magyar színész, író Gyergyóalfaluban született, 1925. november 29-én. 1945-1948 között a családi gazdaságban dolgozott, később Budapesten beiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol diplomát szerzett 1953-ban. 1952-1953 között, valamint 1956-1961 között a Nemzeti Színház tagja volt. A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma kereken 60 volt.

1951 és 1998 között több, mint 100 filmben szerepelt. Elsősorban a történelmi játékfilmek (mint pl. a Koppányi aga testamentuma, Fekete város) közkedvelt szereplőjeként ismert. Főbb szerepei: Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (Barabás); Bródy Sándor: A dada (Bolygó Lajos); John Steinbeck: Egerek és emberek (Gazda). Önálló estjének, amelyet Petőfi Sándor verseiből állított össze, Ismerjetek meg volt a címe.

Három könyvet is írt: Gyergyó (regény, 1959), Székely Trianon (2005), A Mindenható markában (2008).

Részlet András bácsi naplójából:

"JÚLIUS

Már a hónap felénél tartunk, amely idő különösebb esemény nélkül telt el, és amire kedvem is kerekedett volna írásra, már zsibongani kezdett az agyam. Néha felrémlik esténként: "ez a végső lefekvés", az ajtókat sem merem retesszel zárni, pedig oka lehet ennek a nagyon hóbortos az időjárás is, meg a szűnni nem akaró ziláltságom. És ezután jött a neheze: hosszú kánikula, dőlnek egymásután a meleg-rekordok. Tegnap már azt hittem mennem kell az ügyeletre, olyan tehetetlenség lett rajtam úrrá, mert csak olvasni, meg telefonálgatni volt kedvem. Aztán korán feküdtem. De jót aludtam, korán keltem; a reggeli tornát kint a kertben végeztem el, és az indián-szökellés is sikerült ötvenszer! (A fejenállást is meg kellene próbálnom. És napló folytatását ugyancsak, még akkor is, ha a vakon-írás már nem megy olyan könnyen, mint régen.) Igen, folytatom, de néhány nap kihagyásával, mert megvisel nagyon a kánikula, de késztet a Népszabadság is, mely véletlenül került a kezembe ott, ahonnan az ebédet hozom. És belepillantottam. Bár ne tettem volna, mert éppen a bevándorlókat sajnálgatják, s a kormányt köpködik, hogy mért nem dédelgeti őket. Megőrültek ezek?? No, de van nekem elég bajom, nem akarok evvel foglalkozni!

E hónap végén láthattam-hallhattam Esztergomban a szentegyházai Gyermekkórust. Ekkora hatással még nem volt rám, mint nézőre, előadás, néha könnyeim hulltak. És a karmester, Haáz Sándor még nem világhírű! A teljesítménye szinte hihetetlen: több mint száz ifjút, tizenéves gyermeket összegyűjteni, betanítani, előadásokat megszervezni, lebonyolítani, ez emberfeletti!!! És nem csak egy előadást láthattam, mert délután az énekkart hallhattuk a bazilikában, este következett a teljes műsor, immár zenekari kísérettel. Ez bizony hosszú tanulmány tárgya lehetne, mely olyan gördülékeny volt minden, mintha főhivatású énekes, vagy zenész volna minden szereplő?

És nekem még szerencsém is volt, mert a szomszédos városka neves lakója, Berlinger Gábor vitt és hozott, és neje, Orsika, még a riporter feladatát is ellátta, hiszen egy kamera előtt szólalhattam meg a műsor után.

Van még öröm az életben, ami kellemes meglepetés számomra."

B.G.

A 90 éves Ambrus András bácsi és a Fili (Farkas Antal kisfilmje):