Főoldal

Kanada 2017

Európa-turné 2011

A Fili honlapja

Huszárok

Támogatás adóból

Keresés
Főtámogatóink

Gallicoop Pulykafeldolgozó Zrt.

Szerencsejáték Zrt.

Látogatók 2010.12.05.óta
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa74
mod_vvisit_counterTegnap607
mod_vvisit_counterA héten1096
mod_vvisit_counterMúlt héten3409
mod_vvisit_counterA hónapban7936
mod_vvisit_counterMúlt hónapban16728
mod_vvisit_counterÖsszesen859671

Jelenlegi olvasónk: 6
Mai nap: 2018. jan. 17.

postheadericon Beszélgetés Haáz Sándor székelyudvarhelyi karnaggyal, zenetanárral

1955. december 24-en szuletett Szekelyudvarhelyen. A marosvasarhelyi Muveszeti Gimnazium zene szakos diakjakent hegedut es bracsat tanult, 1974-ben erettsegizett. Felsofoku tanulmanyait a marosvasarhelyi tanarkepzo foiskola zene szakan kezdte. 1978-ban kerult zenetanarkent Szentegyhazara, kozben levelezoi tagozaton elvegezte a kolozsvari konzervatorium zenepedagogiai szakat. 1982-ben lepett fel elso izben egyutt az iskola zenekara es enekkara, es az igy letrejott egyuttes 1983-ban vette fel a Gyermekfilharmonia nevet, amelynek tevekenysege a mai napig tart. Haaz Sandort munkassagaert az evek soran szamos kituntetesben reszesitettek: 1993-ban megkapta a Magyarok Vilagszovetsege dijat, 1998-ban a Szechenyi Tarsasag dijat, 2003-ban a Magyar Orokseg dijat, 2005 ota a Magyar Muveszeti Akademia tagja, 2006-ban Bartok Bela, 2010 marciusaban A Tehetsegek Szolgalataert emlekdijban reszesult, iden marciusban Kolozsvaron a Mentor-dijat, szeptemberben Csikszeredaban pedig a Magyar Koztarsasagi Erdemrend tisztikeresztjet vette at.

 

Tobb mint harom evtizede vezeti es szervezi Szentegyhaza mintegy szazotven tagu Gyermekfilharmonia Egyutteset (Fili), sikerre viszi megannyi fellepesen. Hogy lehet letrehozni egy ilyen hatalmas csapatot ott, ahol meg csak zeneiskola sincs?

? A csapat megalapitasaban tulajdonkeppen ket dolog talalkozasa jatszott szerepet. Kihelyezesemkor, 1978-ban nagyon jo tantestuletbe erkeztem, egy kituno iskolaigazgato keze ala. Azokban az idokben Kadar Levente komolyan vette az iskola kulturalis eletet, szivugyenek tekintette azt, megtoltotte tartalommal. A tantestulet kemenyen dolgozott, az evzaro unnepsegek nagyszeru eloadas-sorozatok voltak, telt hazakkal zajlottak az iskolaunnepelyek, meg a kulonfele szinpadi rendezvenyek. Szentegyhazasfalu mindig szeretett unnepelni. Egy olyan telepulesre erkeztem frissen vegzett zenetanarkent, amely viragzo hangulatu volt, bizakodo. A mai napig is rendkivul elvezetesen tudnak mulatni, unnepelni az emberek. Termeszetesen dolgozni is tudnak, de az unnepeik zamatosak, tele varazzsal, olyan megnyilvanulasokkal, amelyeknek ma mar az idelatogatok, kulfoldiek is csodaloi. Tehat adott volt a tantestulet es a nepes gyermekletszam, javaresze tehetseges, lelkes, kaphato kulonfele zenei fejlesztesekre. Csaladi indittatasomat, illetve a marosvasarhelyi iskolaim s a pezsgo muveszvilag megannyi hatasat sorolhatnam masodik tenyezokent. Marosvasarhelyen a muveszeti iskolaban vegeztem, ahol egesz nap szolt a zene, minden osztalybol szurodtek ki a gyakorlas hangjai.

Ez a hangzavar hianyzott nekem Szentegyhazasfaluban, szerettem volna odavarazsolni a muveszeti iskolat. Erkezesemkor meglepetesemre mar ?huzta? nehany zenesz gyermek az iskolaban, hala elodeimnek, ket nyugdijas kantortanitonak, akik hegedut tanitottak. Ezt a hagyomanyt sikerult tovabbfejleszteni, igy a 70-es evek vegen, a 80-as evek elejen mar nepes vonoszenekar allhatott szinpadra. Ugyanakkor a diak-fuvoszenekart is utjara inditottam az iskolai korus mellett. A diakzenekarokat magam hangszereltem, minden eloadasi lehetosegre kihasznaltunk. 1982-re mar pompas zenei epitmenye volt az iskolanak, amit nagyon szerettek a kollegak, szivesen tamogattak. Elveztek a hangulatat. Mindenfele szempontbol megerett a kezem alatt ez a gyermekkozosseg arra, hogy a megalakulasi evkent szamon tartott 1982-es iskolaunnepsegen, egyutteseimet osszevonva egy soha el nem mulo csodanak adjunk hangot. Akkor meg nem tudtuk, hogy ez ilyen hosszan tarto csoda lesz.

 

? Irtak mar Onrol, hogy ?tobb egy szenvedelyes tanarnal?. Honnan ez a rengeteg energia, amivel egy kozel 150 tagu gyermekfilharmoniat ossze lehet fogni?

? Ezen nem igazan gondolkodtam, bar az az erzesem, hogy elodeimnek sokat koszonhetek. Apai es anyai agrol egyarant pedagogus-, illetve muveszcsaladbol szarmazom. Volt alkalmam edesapamtol az iskolai nevelesi modszereket, fogasokat, otleteket elsajatitani. O rajztanarkent tanitott Marosvasarhelyen, gyakran magaval vitt az iskolaba, a hatulso padban igazi ?modszertani tovabbkepzesen? vehettem reszt. Szellemesen, szinesen, lenduletesen tanitott. Diakjai nagyon szerettek. Utravaloul tole es anyai nagyanyamtol kaptam a legtobbet. Emellett a legnagyobb eroforrasom a gyermekek varazslatos lenye. Tanitvanyaimtol rengeteget tanulok, tobbek kozott azt is, mikent erdemes tanitani. Hegyaljai falusi gyerekekkel dolgozunk. Itt a csalad fo megelhetese az allattartas, fakitermeles kore csoportosul, melyben a gyermek is reszt vallal. Ennek megfelelo szokincs, munkaritmus, fantazia sugarzik beloluk. Nagyon szeretem, hogy meg ma is el a falu, ahol az emberek hihetetlenul elelmesek, huncutak, kemenyek es kedvesek egyszerre. Ezt a vibralast mar az elso perctol kezdve ereztem, fantaziamat folytonosan ebren tartja. A gyerekek kozott szunet nelkul talalekonynak kell lenni, fontos tudni roluk, honnan jonnek, mit akarnak, meddig lehet veluk eljutni. Nem varhatunk toluk emberfelettit. Ennek ellenere voltak esetek, hogy messze tulhaladtak az altalam kituzott celt, meglepetesem, csodalatom tovabbi erot adott.

 

? Az evek soran folyamatosan cserelodnek a Fili-tagok. Van-e kulonbseg a kulonbozo generaciok kozott?

? Lassan harmincharom eve foglalkozom szentegyhazasfalvi, kapolnasi, szentkeresztbanyai gyermekekkel. Bevallom, semmi kulonbseg nincs, annak ellenere, hogy a technika jocskan elorehaladt, es a gyerekek eletebe beepult, lepest tartanak vele. A fontos ertekek megmaradtak: gyermeki lelkuk, a megbizhatosaguk, a deru, a tenni akaras. A versenyszellem. Viszszaemlekszem a regi korusomra: pontosan ilyen hatalmas energiaval mentunk egy-egy fellepesre, mint most, de mar az o gyermekeikkel. Tanitvanyainkban mindig ott szunnyad a lehetoseg az elorelepesre, a kozos munkara, ezt beloluk kibanyaszni: felnottfeladat. Az pedig munkaval jar, odafigyelessel, ugyes taktikakkal. Mindennapos tapasztalatom szerint diakjaim rendkivul erzekenyek arra, hogy rajuk figyeljek, szemelyes kapcsolatom legyen veluk, soha ne csapjam be oket. Fontos a jutalmazas, szeretik a szabalyokat, ezeket betartani s nem athagni, ertekelik, ha a tevekenysegukert kapnak valamit. Teljesen mindegy, hogy mit, a jo szotol kezdve az ajandekig. Ezt viszont ugy kell adagolni, hogy hosszu tavon legyen ertelme. Hogy o lelekben gyarapodjek.

 

? A Filivel a Karpat-medence szamos telepulesen jartak mar, de voltak Torokorszagban is, legutobb pedig Europa fovarosaban, Brusszelben. Ez utobbi milyen tobbletet adott, kiemelkedik a tobbi fellepesi helyszin kozul?

? Mindenkeppen kiemelkedik, tobb szempontbol is. Egyreszt mert Bruszszel a maga bubajaval, a modern es a regi nagyon erdekes otvozesevel szamomra is hatalmas elmeny volt. Masreszt a nyugat-europai mentalitas, eletvitel szamos erdekes tapasztalatot, elmenyt jelentett mindannyiunknak. Ezen tul nagyon erdekes volt eljutni odaig es hazajutni onnan, hiszen majdnem otezer kilometernyi utazast jelentett. Ennek megszervezese igen nagy munka volt, hiszen ugy kellett felepiteni a turnet, hogy a gyermekek ne szenvedjenek, ne meruljenek ki. Minden nap fellepesunk volt, ugy kellett tartalekolnunk, ujratoltenunk energiaval a csoportot, hogy mindegyik jol sikeruljon. Raadasul az utolso ket koncert (Becs es Pozsony) volt szamunkra a legfontosabb ? bar a tobbi is egytol egyig tekintelyes helyszin volt! Szinte nem is lehet sorrendet felallitani. Szeptember 13. es 24. kozott a 145 tagu gyermekegyuttessel indultunk hangversenykorutra.

A 12 napos koncertsorozatot az udvarhelyszeki Korondon kezdtuk, aztan masnap mar az Orszaghazban leptunk fel, majd Gyorben, Muhldorfban, Munchenben. Europa fovarosaban, Brusszelben haromszor is koncerteztunk, aztan Passauban es Becsben folytattuk, majd Pozsonyban zartuk. A szekelyruhakat tizenegy napon keresztul vonszoltuk magunkkal, es tizenegyszer viselni kellett, tizenegyedikszer is makulatlanul, tisztan es kivasalva. Hangszereink szallitasa, tarolasa, rendben tartasa. Kapcsolattartas az otthoniakkal. Megannyi izgalmas feladat. Erdekes volt megszervezni es tartalommal kitolteni, peldaul a tizenket oras autobuszozasokat is, ugy, hogy ne legyen veszekedes, ingerultseg, szeressek egymast a gyermekek, es azt a lelki tobbletet, amit otthonrol hoztak, tudjak felvinni a szinpadra. Egyszeruen azert talalom kiemelkedonek ezt a brusszeli fellepessorozatot, mert sikerult. Varatlan ajandek volt a magyar es a belga parlament reszerol.

 

? Van tovabbi kituzott cel, amit feltetlenul megvalositana? Peldaul olyan helyszin, ahova mindenkeppen el akar jutni a gyerekekkel?

? A nyugat-europai korut soran az jart a fejemben, hogy tulajdonkeppen ezeket a fellepeseket elsosorban magyar ajku teruleteken kell nepszeruve tennunk. A Karpat-medenceben kell fellepnunk, ott is elsosorban a szorvanyban. Olyan helyekre kellene eljarnunk, ahol remenyvesztett, elkeseredett vagy magyarsagukat veszelyben erzo emberek elnek. Sokan mondjak, hogy egyuttesunk eloadasa utan jo ideig bennuk el az a tudat: ha nem szulettem volna magyarnak, akkor ilyen elvezetes elmenyben nem lenne reszem. Egy francia nem tudhatja, hogy a Gyermekfilharmonia miert es mit enekel. Mi tudjuk, hogy gyerekseregunk letszama, latvanya a demografiai zuhanasunkban milyen megvaltas, milyen nagy remeny. Ez az uzenet elsosorban a mienk, nekunk szol, ugy erzem, nincs mit keressen Nyugat-Europaban, teljesen nemet vagy francia kozonseg elott. Muncheni hangversenyunkon viszont volt ereje uzenetunknek, hisz ott eleg nagy letszamu kivandorlo magyar el.

A Gyermekfilharmonia amator csapat, evente megujulo, cserelodo gyermekekkel. Csetlik-botlik, kozben hamis meg pontatlan, zenei elvezetkent nem biztos, hogy nyero. Megis nyertunk a messze Europaban. Olyan helyen, ahol senki nem magyar, masfele uzenet fogalmazodott meg a kozonsegben. Eloadasunkban hatalmas ero van, a gyermekek szepsege mas ajkut is lenyugoz, olyan bubajosak, amikor jok akarnak lenni. Fonott hajukkal, piros pantlikas szekely ruhajukkal az eloadasokra visszatisztulnak olyan szazotven evvel ezelotti szekellye. Ez kulon elmeny lehet egy nyugat-europai nem magyar szamara is. Mindemellett hazaterven megerosodtem abban, hogy ez az elmeny magyarok szamara jelenthet tobbet, ezert is erzem ugy, hogy nekem itthon van feladatom.

Forras: Kronika.hu, 2011. oktober 14.